BLOG

Ballingozás, az ásványi nyomelemek adagolása tengeri akváriumokban (alapok)

Nem mindenki tudja, hogy a korallok növekedésükhöz a vízből ásványi anyagokat vesznek ki, ezzel építve mészvázukat, szövetüket. Ezek közül a legfontosabbak, a kalcium, magnézium, stroncium és a karbonátok.

Minden korallos tengeri akváriumnál elérkezik az idő, amikor a vízcserékkel már nem lehet annyi ásványi anyagot pótolni az akvárium vizéhez, amennyit a korallok kivonnak belőle.
Ebben az esetben döntenünk kell a bevitel módjáról.

Erre alkalmasak a (kissé elavult, idejétmúlt) kalcium-reaktorok, amelyek mára igaz, hogy kis mértékben, de ismét térnek vissza a köztudatba, működtetésük viszont nem a legegyszerűbb, illetve csak részmegoldás, nem nyújtanak 100% megoldást a nyomelemek pótlására.

A másik lehetőség (igazából ez a tökéletes megoldás) az úgynevezett Ballingozás, az ásványi nyomelemek pótlása. Szinte minden tengeri akvarista, valamilyen formában ezt a metódust használja.

A módszer a nevét kitalálójáról Hans Werner Balling-ról kapta.

A sók oldódásuk során ionként kerülnek oldatba. így a tengervízben a leggyakrabban előforduló ionok közt vannak a klorid és nátrium ionok. A balling során használt kalcium-klorid, magnézium-klorid és nátriumhidrogén-karbonát is ionos formában kerülnek a vízbe, de amíg a kalcium, magnézium és hidrogén-karbonát ionokat felhasználják a korallok testük építéséhez addig a nátrium és klorid ionok felhasználás híján felhalmozódhatnak az akváriumban. Ezt hívjuk az ionikus egyensúly borulásának.
Ballingnak hála, az ő módszerét követve ezt az ionikus egyensúlyt az adagolással nem borítjuk fel. Balling a módszer feltalálása óta (1994) már több utat is vázolt, amelyet nem csak ő és munkahelye a Tropic Marin (napjainkban is itt tevékenykedik, a fejlesztési, kutatási részleg vezetője) követ, hanem a világ számos más nagynevű tengeri akvarisztikával foglalkozó cége is. Neki köszönhetően léteznek három-, kettő-, illetve már egyelemes adagolási mechanizmusok is. A módszer egyszerű, mert az összes kisebb mennyiségben adagolandó nyomelem (stroncium-bárium, jód-fluor, nehézfémek, amik nagyon kis mennyiségben szükségesek) is hozzákeverhető. Ezek közül a kisebb mikroelemek közül sok katalizátorként működik, tehát ha nincs pl. stroncium a vízben, rendelkezésre állhat bármennyi kalcium az nem fog hasznosulni.

Az alap elképzelés a háromelemes adagolás volt, ahol az első keverék nátriumhidrogén-karbonátot tartalmaz. A második keverék tartalmazza a kalcium-kloridot és a magnézium-kloridot is, a harmadik pedig egy úgynevezett sómentes sót, amely kiküszöböli az ionikus eltolódást.

Ezt átlépte már az akvarisztika és sok esetben már nem használnak sómentes sókat csak az első két keveréket. Ez lett a kettőelemes adagolás. Hozzáteszem, a boltok polcain még mindig vannak sómentes sók, mivel talán ez a legtökéletesebb mechanizmus még mindig.

Egyelemes adagolást igénylő termékkel még nem sok cég büszkélkedhet, de ahogy a neve is sugallja, ezek a keverékek egy oldatban megoldják akváriumunk számára a teljes nyomelem adagolási igényeit.

Előnye:
-Kényelmes és viszonylag egyszerű.
-Előrre bekevert Balling termékek.
-A felhasznált anyagok viszonylagosan olcsók.

Hátránya:
-Napi rendszerességgel kell adagolni a nyomelemeket. Habár ha akarjuk az egész ballingozást automatizálhatjuk egy dózispumpa segítségével.

Jelenleg kutató laborok százai foglalkoznak azzal, hogy mi történik a korallokkal, ha az ásványi szintek csökkennek. A biztos információ eddig az, hogy a korallok, akváriumokban és a tengerekben is sokkal jobban tűrik, ha ásványi anyag többlet van, mint hiány!

Hogy a három útból, amit Balling felvázolt, melyik a legjobb, azt mindenkinek magának kell eldöntenie, de azt hogy megkönnyítette a tengeri akvarisztikát, abban mindenki biztos lehet.

Tipp: Hogy folyamatosan megfelelőek legyenek akváriumunkban a víz értékeink, érdemes heti rendszerességgel tesztelni a vizet (Kh, Ca, Mg, No3, Po4) ezeket az adatokat megőrizni (akár hosszabb távon is) és ezek alapján érdemes az adagolást beállítani.